Persephone meséje

Ez eredetileg egy kihívás Kenny haverom adta a feladatott hogy oldjam meg:
16 éves lány ki egyedül van egy árvaházban. Elítéli mindenki és utálják, mert rock zenéz hallgat. Megismerkedik levelezés útján egy fiúval aki egy másik árvaházba él. Egymásba szeretnek, de nem tudnak találkozni, nevelők miatt.
Old meg, hogy szerelmük be teljesedjen!

Nos én elkezdtem megoldani a feladatott nagyon élvezet volt ezt a kihívást teljesíteni!

A történetet BDKH bétázta nagy segítségemre! Köszönöm!

2. fejezet

- Hogy fejlődnek? – Kérdezi Nie

- Nagyon jól – mosolyodik el az öreg – Amit évek alatt kellene elsajátítaniuk azt hónapok leforgása alatt meg tanulják. Kitűnően használják a szemet.

- Mikor lesznek készen? – szolt közbe Shoka

- Nyugalom, ha kézen lesznek szolok. – csitította a vezért az öreg ninja.

Gie és Mie röpke 1év alatt fel fejlődtek egy nagymester szintjére. Már a falu férfiai nem jelentettetek nagy kihívást számukra így néhány kaland után visszatértek a faluba Kewoval, aki meg volt elégedve velük.

- Na most már kész vannak – állt meg Shoka előtt az öreg mögötte a két 17 éves kicsit csapzott harcos ninja. Már rájuk se lehetett ismerni.

- Indulunk egy megbízatásra – morogta a vezér – Tanultak testőrséget?

- Természetesen, mindent amit egy ninjának tudnia kell.

Hamar összeszedték a cuccukat. A kis csapat elindult az iker vitte az összes felszerelést. Shoka megsérült egy harcban így nem bírta volna a hosszú távot telje felszerelésben.

- Gyorsnak kell lennünk, különben mást választanak.

- Igenis – köpte az ikrek.

„Ezek lennének az én kis rossz csontjaim, akik az őrületbe kergettek, és folyton nevetnek?” – sóhajt a vezér –„Mintha nem is önmaguk lennének.”

Az út nem volt hosszú annál nehezebb a terep. Estére meg is érkeztek a fő városba.

-Itt várjatok meg – morogta Shoka és bement egy nagy házba. Valami gazdag emberé lehetett. Pár perc elteltével visszatér és ugyanúgy találta a testvér párt, mint ott hagyta.

-Jöjjenek be azt jobb a négy fal közt meg beszélni – mondta egy kedélyes pocakos úr. Bememnek a házba. Gie szemét bántja a sok giccs.

- Pihenj – Mie és fivére lerakja táskáját és lerázzák kezüket. –Nos, bemutatom a testőr jelölteket. – intet az ikrek felé.

A ninják felől semmi reakció. Belép a ház urának fia.

-Ezek fognak vigyázni rám? – finnyáskodik. Végig méri a jövevényeket.

A látvány nem minden napi két tök egyforma tinédzser, akik teljesen egyforma ruhába vannak talán a hajuk hosszúsága és szakadásaik elhehezése más.

-Nos helyezék magukat kényelembe. – Shoka leül de, a tanítványai állva maradnak.

Gie hirtelen eltűnik, Mie előkap egy kis tűt és feldobja a plafonba.

-Mit csinál? – háborodik fel a házi gazda.

Ekkor felordítanak feledtük és Mie mellett földet ér a plafonon át érkező behatoló. A szobában ülök ijedten felpattannak. A behatoló hátán ott ül öccse.

-Uram? – hajtott fejtet Gie és a házigazdára nézett fél szememével.

-Mi legyen a behatoló sorsa? – hajtotta meg magát Mie.

-Vigyék a börtönbe – intett a katonáknak, akik fogták és elvitték a szerencsétlenül járt fazont.

-Kitűnő harcosok! – tapsolt a fiatalúr.

-Köszönöm – hajtott fejet Shoka – De a kiképzőjüket ileti a dicséret. Akkor megfeneklettek Valek úr?

-Igen. A feladat a következő: megvédeni a fiam, míg el nem veszi a császár leányát. Az esküvő után viszont bizonytalan ideg…

-Mikor lesz az esküvő?

-Körülbelül 1év. – majd látva Shoka grimaszát hozzáteszi – Mivel körülbelül egy hét múlva jelentik be az eljegyzés és utána a fokozott védelem szükségeltetek.

-Akkor megyek is – motyogta Shoka. Meghajolt és ki ment.

Mikor kiért az utcára vette csak észre, hogy mögötte megjelenik az ikrek.

-Shoka – suttogta Mie

-Mért jöttetek ki?

-Elbúcsúzni – szipogta Mie és átölelte a vezért.

-Mik ezek az érzelmek?

-Hiányozni fogsz – motyogta Gie

-Majd úgyis fogok üzenni – eltolta magától a lányt megragadta a vállukat.

-Kérlek, vigyáz helyettünk Niere – kérték – Már csak ö maradt nekünk.

-Rendben.

-Majd megyünk, ha tudunk. – búcsúzott Gie és visza tértek a házba.

Shoka hazatért a tünékeny faluba.

Mie és Gie ott maradt a fővárosban az úri háznál, mint testőr.

Sorsuk nem volt rossz. Alig volt munkájuk igaz sokan törtek volna az úrfi életére, de mind könnyen hatástalanítható volt. Ruháikat kimosták és meg varrták, így nem tűntek annyira szakadtnak. A fiatalúr két oldalán foglaltak helyet persze mindig csendben és észrevétlenül. Aki élvezte a figyelmet főleg az estieket mikor Mie felügyelt rá. Persze csak hónapok múlva jött rá hogy lány az egyik testőre. Gie viszont nem engedte, hogy húga közelébe kerüljön az ifjú.

-Evik! Evik! Evik hol vagy? – kiabált Velk úr.

-Itt vagyok - jött nagy sokára a válasz és végre oda tolta fenséges hátsóját az apja színe elé.

-Nekem ne tűnj el még egyszer így! – korholta a fiát –a hercegnő ma este érkezik és még nem készülődsz? És hol vannak a testőreid?

Kivált a falból egy árny mellé ugrik egy másik a plafonról.

-Hívatott uram? – darálták.

-Na ők legalább jönnek sz első szóra! Vennél róluk példát!

-De nekik ez a dolguk – motyogta dacosan Evik.

-Gyerünk menj és készülj a bemutatásra! – mondta meg se halva fia megjegyzését.

-Megyek már – mondta kelletlenül.

A ninják árnyékként követték.

-Mért jöttök mindig velem?

-Ez a feladatunk – felelte Gie.

-Egyedül akarok lenni! – ordít Evik. Erre a ninják ott hagyják

-Hugi menyi csakrát használtál fel?

-Nem t'om… talán van egy harcra való még.

-Akkor gyere ez a kis hülye úgyis szereti az ilyesmit. – élte bele magát az ötletbe.

-Talán nem kéne. Este nagy lesz a sürgés-forgás.

-Igazad van majd holnap – törődőt bele húga hideg meglátásába.

1. fejezet

Az évek tovarepültek. A falu népessége meg csappant, lélekszáma 20lett. Mert aki képes álruhában a nagyvárosba úgy dolgozni, hogy hozzon a falunak élelmet és kis pénzt, persze aki akar, az elmehet, nem köt ide eskü senkit. A fej pánton, pedig csak egy üres lemezeke mutatja a falut, azaz a nagy semmit.

Vezérük Shoka, Nie, Men és az ikrek maradtak az öreg Kewoval.

A kicsik szükségletei nagyjából meg egyeztek még a ruházatuk is ugyan olyan volt. Amit Nie vart nekik miután Men elment dolgozni egy textil készítő üzembe, ahol méter áruval fizetek a jó munkáért.

Mie és Gie elérte a 10éves kort megérettek, arra, hogy megálljanak a saját lábukon de, a szívükre hallgattak és maradtak a faluban pótmamájukkal. Nie időközben felnevelt már öt csemetét akik vissza kerültek igazi szüleikhez. Men-nek nehezebb volt a dolga mivel ő a serdülőkkel bajlódott. Hiába segített az ikrek egyszerűen lenézték őket a nagyobbak.

Teltek az évek egyszer egy csapat rossz indulatú bandita támadta meg a fák közt játszó gyerekeket. Hiába van a falu a fák lombjai közé rejtve.A férfiak már elmentek dolgozni a nők meg hát Men és Men volt ott azzal a 8 kicsivel.

A támadóknak nem volt nehéz dolga két gyerek azonnal elesett. Men védte a maradékot. Nie azonnal egy fa gyökerei közé menekült, hogy védje a pólyást.

Mie és Gie felvették a harcot. A támadok közül kettőt sikerült meg sebezni, de ebkor jött egy kardos fazon és suhintott. Giet húga mentette meg, hátra húzta így a penge nem a nyakát, hanem mindkettőjük szemét találta el. A lendülettől hanyatt estek és az ijedelemtől meg se mertek moccanni.

A haramiák elmentek miután úgy vélték senki nem maradt meg.

Nie lassan elő merészkedett. Gie felült és felsegítette húgát. Körbe pillantottak nem kelletek szavak.

-Segítsetek eltemetni őket – nyögte zsibbadtan Nie és miközben a kis pólyást felkötötte a hátára. Mie könnyeit nyeldekelte mikor az utolsó sírt is be temették.

Nie zokogva kötözte a sebeket

-Ugyan ott találtak el, hogy csináltátok? – szipogja

-Megvédtem Giet, és én is kaptam belőle – motyogta Mie a kötés alatt.

Mindkettőjük bal szeme bánta és az arcuk.

-Nie-chan te sose voltál ninja? – kérdezi Gie a kötöző kezet.

-Valaha igen de a családom el taszított magától a bér harc miatt Men-nel együtt megszöktem mielőtt megöltek volna.

-Minket hol találtatok?

-Az erdőben még régen kitettek titeket és senkinek sem keletetek ezért kerültetek ide az eltűnt faluba.

-Mesélj a falu keletkezéséről! – kérlelték.

-Na jó – mosolyodik el végre – A falu valaha a földön volt, mint bármelyik másik rendes falu de egy horda megtámadta és elpusztított az egész lakosságot. Valaha száznál is többen voltunk és rendes ninja falu volt ez is. Itt nem bántottak senkit de megélni is nehezebb volt. Ezek után csatlakoztak a meg fáradt útonállók és rablók. És megalakult a Tünékeny falu. És mind máig él. Hát már csak 14 főt számlál a lélekszám. – sóhajt és lepillant a sírokra.

-Ne sírj Nie-csan mi itt vagyunk neked…

-És megvédünk – Fogadkozott az iker.

-Köszi – mosolygott Nie.

-Lassan besötétedik, fel kell takatitani a nyomokat, különben észre vesznek. – adta ki az utasítást Nie. Mie és Gie szó nélkül suvikszolták a vért a falakról. Lassan eltűntek a vér foltok. Éjszaka virrasztva várták a hazatérőket.

Shoka ijedt meg leginkább az üres házak láttán.

-Mi történt? – kérdezte az elő óvakodó Niet

-Megtámadtak.

-Kik?

-Egy csapat idegen valami horda szerűség – kotyogót közbe Gie.

-Mégis… - átölelte Niet – csak ennyien maradtatok?

-Igen – szipogta a nő.

-Gie, Mie gyertek ide, hoztam nektek valamit – szol az öreg ninja.

-Mi az Kewo bácsi? – kíváncsiskodott Gie.

-Ez egy nagyon értékes dolog – mutat fel két kicsi golyó szerűséget benne mintával.

-Ez egy sárkány? – csodálkozik Mie.

-Valami hasonló – majd komolyabb hangnemen fojtatta –Most szemetek világáért cserébe megkapjátok ezt, hogy sose felejtsétek el mien az az igazi fájdalom, és hogy milyen árat fizettetek érte.

Másnap este mindenki a ceremóniára készült.

-Meg tanít titeket, hogy kell kegyetlenül és pontosan küzdeni. – majd suttogva hozzáteszi - Ha most nem ordítotok, nem vagytok emberek.

Azzal elkezdte a finomnak nem nevezhető munkát. Először Gie ordított utána Mie küret sorra. Mind ketten elájultak a fájdalomtól így Kewo a csakra segítségével össze tudta kötni a bonyolult szem idevégződéseket. Bevitték őket egy elsötétített házba, mikor fel keltek kaptak enni, este mehettek a fürdőbe, de a szemük szorosan lekötve nehogy fény érje. 5 napig alig beszéltek a külvilággal és egymással csak ültek a házikóba és összefolytak a napok órák percek. A 6. nap Kewo bácsi jött értük.

-Gyertek ki – szolt be az öreg.

-Igen is – mondta rekedten az iker.

-Most pedig – hajtja el a függönyt az ajtó elöl - Meg mutatom, hogy használjátok.

Botladozva követték Kewo bácsit a fényárba az edző terepre.

-Vegyétek le a kötést – utasította a fiatalokat.

Az ikrekkel megfordult a világ mindent élesen, részletesen és pontosan láttak.

-Nos most kössétek fel a gatyátokat, mert nem leszek veletek kíméletes. – ígérte az öreg, és amit mond, vagy ígér azt mindig megtartja. Ezután kezdődött meg a két rosszcsont meg nevelése és tanítása. Az edzés nem volt séta galopp bár futottak eleget. Hónapokon keresztül csak abból állt a napjuk, hogy hajnali kelés és indulás erősíteni vagy technikákat tanulni és késő este fáradtan ágyba zuhanni. Kewo meg is lepődött, hogy úgy dolgoznak mint a gép.

Bevezetés

Mesélek egy helyről, ahol minden kivettet meg találja a helyét. Persze, csak ha meg találja, ahhoz kicsit ninjának is kel lennie.

Nos bemutatom a tünékeny erdő lakóit. A falu most kör-belül 17 erős férfi, 3-4 asszony, és 6-7 gyereke lelket számlál.

Mért van így?

Nos azért mert a férfiak valaha ninják voltak. Bűnük miatt vagy száműzték vagy, elmenekültek a halál, elöl. És itt leltek nyugalomra. Az asszonyok változó létszámba vannak, ez attól függ miket találták meg, vagy hurcolták el. A gyerekek, pedig kidobott, elveszett lurkókból állt.

Történetem főhősei is gyerekek, akiket kidobtak, vagyis a falu dajkája, aki amúgy alig múlt 23éves elhozta őket a faluba megmutatni a vezérnek és ki kérni a véleményét.

-Holnap indulunk a városba, és szétnézek, hátha meg lesznek a szülei. Addig vigyáz rájuk – mondta ki végleges döntését.

Nie persze gondos anya volt. Lefürdette, tisztába rakta és megetette a kis babákat.

-Szerinted menyi idősek? – kíváncsiskodik a falu doktor nője.

-Nem tudom Men – eset gondolkodóba Nie nővére kérdésére mindketten menekültek hazulról, mert nem tudtak elnyomás alatt tovább élni.

-Talán ha 9honaposak – tippel Men

-Lehet – sóhajt Nie és megsimogatja a kislány buksiját.

-Milyen nevet adnál nekik? – ráncolja homlokát Men.

-Mie és Gie – mosolyodott el kedvesen Nie.

-Találó – kuncog a nővér.

A napok teltek de a csöppségekért senki nem jött. Mie és Gie viszont szépen növekedtek.

Amint tudtak járni és beszélni az öreg Kewo kezelésbe, vette őket és megtanította nekik a legfontosabb alapokat. Így már 6 éves korukra kitűnő ninja tanítványoknak mondhatta el a falu vezetője Shoka.

-Gratulálok! – rázott kezet az ikrekkel miután meg kapták a falu jelvényét a fejkendőjükre.

Keserédes ébredés

Egy fájdalmas pillanat ami mesévé nőtte ki magát:

Lassan sötétedik, megint eltelt egy nap, üresen, értelmetlenül. Meleg van és ezen már a légkondi se tud segíteni. Kellemes mormogása most az őrületbe kerget. Semmilyen zajforrást nem akarok csak siketítő csendet. Ha kikapcsolom, nem lehet itt megmaradni. Végül is nem mindegy, hogy a meleg üt ki vagy az őrület?

Az ember általában társas lény, hogy ne zakkanjon meg. Én mégis mindenkit elmarok magam mellől. Lehet ennek „Ő” az oka?

Nem! Rá ma nem akarok gondolni.

Kibámulok az ablakon. Gyönyörű, ahogy a fényes kék ég lassan megfakul és elönti a narancssárga. Végül elmélyül lilába majd beköszönt az éjszaka.

Szemeim égnek a könnyektől, vagy a kialvatlanságtól, nem tudom, de nem is érdekel. Elmúlt és ez a lényeg, újra elsüppedek magányomban.

Olyan rossz most egyedül. Valahogy beleivódott a környezetembe az ittléte, minden rá emlékeztet.

Az ajtó felé fordulok. Döbbenten veszem tudomásul, hogy nyitva van. Lisa, az egyetlen barátnőm áll ott dúltan és fújtat. Valószínűleg felfutott az ötödikre.

- Mi a … - kezdene üvölteni.

- Előbb csukd be a bejárati és az előszobai ajtót is. – szólok félszegen és a fal tövében maradok. Megcsinálja, amit mondtam. A szoba közepére áll csípőre tett kézzel. – Most kezdhetsz üvölteni. – fordulok vissza az ablak felé.

Már fújja is. Eszelősök hangján süvölt. Fejemhez vágja, hogy lehetek ennyire érzéketlen, munkamániás, zárkózott, stb. a végére már nem is figyelek. Olyan aranyos, helyettem üvölt és sír. Visszafordulok felé, képemen ugyanaz a nemtörődömség, mint tegnapeste. Lisa tudja nagyon jól, én nem fogok sírni, nincsenek könnyeim és a hangom is elhagyott azon a napon. Fáradtan leroskad mellém a földre.

- Ő miért?

- Munkamániás vagyok és elkéstem a randikról, valamint este nem voltam hajlandó vele lenni.

- Szóval a régi duma?

- Nem. Tsubaki egy másik lányért hagyott el.

- Biztos?

- Nem! – kicsit bepipulok. – Azért hagyott el, mert megunt. Túl lapos volt a kapcsolatunk!

- Jó, jó. – emeli fel a kezét védekezően. – Ne kezdjük újra, nem akarlak kiszedni a jéghideg vízből.

- Nem is volt jég hideg, csak elaludtam a kádban.

- Rendben. – sóhajt. – Akkor most mit csinálsz? Mindjárt lejár a beadási határidő.

- Holnap bemegyek és leadom a kéziratot.

- Kész vagy?

- Igen, előtte egy nappal fejeztem be, csak nem volt így erőm bemenni.

- Megértem. – megint együtt érző sóhaj. – Bemenjek veled?

- Nem kell, asszem most kicsit gondolkodnom kell.

- Maradjak?

- Ha akarsz. – vonok vállat. – Az utolsó busz már elment. – figyelmeztetem, mikor feláll.

- Jaj… – affektál. – Persze, te nem engedsz a sok gonosz, csúnya bácsi közé.

- Nem szívesen. – somolygok az előadáson.

- Csinálok vacsorát. – vidul fel.

- Ha akarsz. – vonok vállat. – Elmentem fürdeni. Ha nem jövök egy órán belül, kiszedhetsz a kádból.

Még búcsúzóul fejbe vágom és beszabadulok a tus alá. Órákig tudnám folyatni a vizet, de most mocskosnak érzem magam, hát alaposan lesuvickolom sápatag bőrömet. Kész vagyok, és belenézek a tükörbe. Régebben volt festve a hajam, de most már igen rendesen lenőtt. A mérete változatlan, ugyan évente Lisa elrángat a fodrászhoz. Úgyhogy a fazon maradt a derékig érő, szög egyenes haj. Asszem eljött az ideje, hogy kicsit változzak.

- Lisa! – kiáltok ki már törülközőbe csavarva.

- Igen? – libeg be a fürdőbe kis barátnőm.

- Ha reggel rám érnél…

- Legfeljebb délután. – vág közbe, majd bocsánatkérően hozzá teszi – Délelőttös vagyok a melóban.

- Akkor délután, nekem mindegy csak vigyél el a fodrászhoz.

- Miért? – lepődik meg.

- Meg akarok szabadulni néhány kolonctól. – vonok vállat.

- Rendben. – bólint, ugyan nem győztem meg teljesen.

- Akkor elmegyek a melóhelyedre.

- Kettőre legyél ott, akkor szabadulok.

Csak bólintok és átmegyek a hálóba felöltözni.

- Kész a kaja. – szól a konyhából.

- Jó étvágyat. – állok meg a konyhaajtóban.

- Ne mond, hogy tegnap este óta nem ettél semmit! – kiált kétségbeesetten.

- Ettem. – vonok vállat – most nem vagyok éhes.

- Nehogy ekkora áldozatott hozz Asakaért.

És újra kezdi. A kaja is kihűl, ami még vígan gőzölgött mikor megálltam a félfát támasztani. „Most a pasik semmirekellőségéről szónokolsz. Tudom, hogy értem teszed és köszönöm, és a sok fáradozást, de néha túlzásba viszed, drága Lisa.” – mondanám, de ilyenkor nem lehet lelőni. Hát megvárom a lavina utolsó hógolyóját is. Hirtelen lecsendesedik.

- Mi a baj?

- Ez. – bök a hűtőre.

Három mágnessel egy naptár van rá rögzítve.

- Igen, ma lettünk volna három évesek. – vonok vállat a bekarikázott dátumra.

- És ő előtte…

- Igen. – hangom még csak nem is remeg. – Ne haragudj, megyek aludni. Holnap korán kell kelned, szóval neked is megágyazok.

- Melletted alhatok?

- Persze, mint a régi szép időkben.

- Jaja. – vigyorodik el, és megmelegíti a vacsoráját.

Megágyazok a nagy franciaágyon. Eddig Asaka helye volt, igen, már csak volt. Ha minden jól megy, akkor átköltözök egy másik lakásba, egy kisebbe és otthonosabba.

- Kész vagyok – ráz fel Lisa.

- Fürödtél?

- Jajam.

- Ott egy póló, alváshoz – bökök a szekrényre.

- Még mindig túl sok a fekete cuccod – szól ki a szekrényből.

- Ne kezd már te is – sóhajtok unottan.

- Jó – morog és tovább ás az egyik polcon – Jé, ezt még tőlem kaptad – húz elő egy katicásat.

- Tudom, de mivel Asaka szerint „gyerekes” így el kellet raknom mélyre – vonok vállat.

- Akkor itt az ideje elő venni – vágja hozzám. Majd előkotorja a párját.

- Ezt itt hagytam?

- Majdnem négy éve – ugrok bele a saját katicabogaras pólómba – Hát jó éjt – bújok be a takaró alá. Megvárom, míg Lisa is így tesz és lekapcsolom a villanyt. Addig fészkelődik barátos nőm, míg mellém nem kucorodik, és át nem ölelem.

- Neked is – ad még egy jó éjt, puszit az arcomra és már húzza is a lóbőrt.

- Hmm – mosolygok. Hiába tudja, mire van szükségem igazán. Egy kis csendes támogatásra. Végre mély álomba merülök.

Álomkép:

(karcolat)

Olyan szép álomkép melyben te és én.
Egy házban hol csak mi vagyunk és a gondok messze elkerülnek.
Ölelkezünk és szerelmezünk.
Megkérted a kezem és igent rebegtem.
Most pedig örömömet szavakkal leírni nem lehet.
TE mégis érzed és ölelsz szorítasz kedvesen.
Olvadozva és mámorosan borulok karjaidba.

De hideg a hajnal és az álomkép elszáll, az ágyam üresen áll.
Én pedig nagyot sóhajtva gondterhelten felkelek, hogy elkezdődjön egy újabb monoton nap.
Egyedül.

Kezdetek

Oh kezdetben vala az egysejtű amiből hosszadalmas folyamatok és mutálódások után létre jött az ember. Az ember megáldva az agy csavaros tekervényes létével.
Na de hogy ne legyek ennyire elgondolkodtató! Ímhol megnyitom magamnak a blogomat... fogadalmam sincs mért csinálom, de jól esik hogy van.
Azt hiszem aki ide téved találhat könnyekre fakasztó mesét hisztit tőlem ahogy szenvedek az iskolával és munkával. valamint pár muris képet.

ja és itt az új őrületem :)