2. fejezet

- Hogy fejlődnek? – Kérdezi Nie

- Nagyon jól – mosolyodik el az öreg – Amit évek alatt kellene elsajátítaniuk azt hónapok leforgása alatt meg tanulják. Kitűnően használják a szemet.

- Mikor lesznek készen? – szolt közbe Shoka

- Nyugalom, ha kézen lesznek szolok. – csitította a vezért az öreg ninja.

Gie és Mie röpke 1év alatt fel fejlődtek egy nagymester szintjére. Már a falu férfiai nem jelentettetek nagy kihívást számukra így néhány kaland után visszatértek a faluba Kewoval, aki meg volt elégedve velük.

- Na most már kész vannak – állt meg Shoka előtt az öreg mögötte a két 17 éves kicsit csapzott harcos ninja. Már rájuk se lehetett ismerni.

- Indulunk egy megbízatásra – morogta a vezér – Tanultak testőrséget?

- Természetesen, mindent amit egy ninjának tudnia kell.

Hamar összeszedték a cuccukat. A kis csapat elindult az iker vitte az összes felszerelést. Shoka megsérült egy harcban így nem bírta volna a hosszú távot telje felszerelésben.

- Gyorsnak kell lennünk, különben mást választanak.

- Igenis – köpte az ikrek.

„Ezek lennének az én kis rossz csontjaim, akik az őrületbe kergettek, és folyton nevetnek?” – sóhajt a vezér –„Mintha nem is önmaguk lennének.”

Az út nem volt hosszú annál nehezebb a terep. Estére meg is érkeztek a fő városba.

-Itt várjatok meg – morogta Shoka és bement egy nagy házba. Valami gazdag emberé lehetett. Pár perc elteltével visszatér és ugyanúgy találta a testvér párt, mint ott hagyta.

-Jöjjenek be azt jobb a négy fal közt meg beszélni – mondta egy kedélyes pocakos úr. Bememnek a házba. Gie szemét bántja a sok giccs.

- Pihenj – Mie és fivére lerakja táskáját és lerázzák kezüket. –Nos, bemutatom a testőr jelölteket. – intet az ikrek felé.

A ninják felől semmi reakció. Belép a ház urának fia.

-Ezek fognak vigyázni rám? – finnyáskodik. Végig méri a jövevényeket.

A látvány nem minden napi két tök egyforma tinédzser, akik teljesen egyforma ruhába vannak talán a hajuk hosszúsága és szakadásaik elhehezése más.

-Nos helyezék magukat kényelembe. – Shoka leül de, a tanítványai állva maradnak.

Gie hirtelen eltűnik, Mie előkap egy kis tűt és feldobja a plafonba.

-Mit csinál? – háborodik fel a házi gazda.

Ekkor felordítanak feledtük és Mie mellett földet ér a plafonon át érkező behatoló. A szobában ülök ijedten felpattannak. A behatoló hátán ott ül öccse.

-Uram? – hajtott fejtet Gie és a házigazdára nézett fél szememével.

-Mi legyen a behatoló sorsa? – hajtotta meg magát Mie.

-Vigyék a börtönbe – intett a katonáknak, akik fogták és elvitték a szerencsétlenül járt fazont.

-Kitűnő harcosok! – tapsolt a fiatalúr.

-Köszönöm – hajtott fejet Shoka – De a kiképzőjüket ileti a dicséret. Akkor megfeneklettek Valek úr?

-Igen. A feladat a következő: megvédeni a fiam, míg el nem veszi a császár leányát. Az esküvő után viszont bizonytalan ideg…

-Mikor lesz az esküvő?

-Körülbelül 1év. – majd látva Shoka grimaszát hozzáteszi – Mivel körülbelül egy hét múlva jelentik be az eljegyzés és utána a fokozott védelem szükségeltetek.

-Akkor megyek is – motyogta Shoka. Meghajolt és ki ment.

Mikor kiért az utcára vette csak észre, hogy mögötte megjelenik az ikrek.

-Shoka – suttogta Mie

-Mért jöttetek ki?

-Elbúcsúzni – szipogta Mie és átölelte a vezért.

-Mik ezek az érzelmek?

-Hiányozni fogsz – motyogta Gie

-Majd úgyis fogok üzenni – eltolta magától a lányt megragadta a vállukat.

-Kérlek, vigyáz helyettünk Niere – kérték – Már csak ö maradt nekünk.

-Rendben.

-Majd megyünk, ha tudunk. – búcsúzott Gie és visza tértek a házba.

Shoka hazatért a tünékeny faluba.

Mie és Gie ott maradt a fővárosban az úri háznál, mint testőr.

Sorsuk nem volt rossz. Alig volt munkájuk igaz sokan törtek volna az úrfi életére, de mind könnyen hatástalanítható volt. Ruháikat kimosták és meg varrták, így nem tűntek annyira szakadtnak. A fiatalúr két oldalán foglaltak helyet persze mindig csendben és észrevétlenül. Aki élvezte a figyelmet főleg az estieket mikor Mie felügyelt rá. Persze csak hónapok múlva jött rá hogy lány az egyik testőre. Gie viszont nem engedte, hogy húga közelébe kerüljön az ifjú.

-Evik! Evik! Evik hol vagy? – kiabált Velk úr.

-Itt vagyok - jött nagy sokára a válasz és végre oda tolta fenséges hátsóját az apja színe elé.

-Nekem ne tűnj el még egyszer így! – korholta a fiát –a hercegnő ma este érkezik és még nem készülődsz? És hol vannak a testőreid?

Kivált a falból egy árny mellé ugrik egy másik a plafonról.

-Hívatott uram? – darálták.

-Na ők legalább jönnek sz első szóra! Vennél róluk példát!

-De nekik ez a dolguk – motyogta dacosan Evik.

-Gyerünk menj és készülj a bemutatásra! – mondta meg se halva fia megjegyzését.

-Megyek már – mondta kelletlenül.

A ninják árnyékként követték.

-Mért jöttök mindig velem?

-Ez a feladatunk – felelte Gie.

-Egyedül akarok lenni! – ordít Evik. Erre a ninják ott hagyják

-Hugi menyi csakrát használtál fel?

-Nem t'om… talán van egy harcra való még.

-Akkor gyere ez a kis hülye úgyis szereti az ilyesmit. – élte bele magát az ötletbe.

-Talán nem kéne. Este nagy lesz a sürgés-forgás.

-Igazad van majd holnap – törődőt bele húga hideg meglátásába.