Álomkép:

(karcolat)

Olyan szép álomkép melyben te és én.
Egy házban hol csak mi vagyunk és a gondok messze elkerülnek.
Ölelkezünk és szerelmezünk.
Megkérted a kezem és igent rebegtem.
Most pedig örömömet szavakkal leírni nem lehet.
TE mégis érzed és ölelsz szorítasz kedvesen.
Olvadozva és mámorosan borulok karjaidba.

De hideg a hajnal és az álomkép elszáll, az ágyam üresen áll.
Én pedig nagyot sóhajtva gondterhelten felkelek, hogy elkezdődjön egy újabb monoton nap.
Egyedül.