Mie furcsállta ezt a hang nemet de
tette amit, mestere mondott. Lemaradt fivérével.
-Valami fura van Kewoban – mondta
csendesen Gienek. Az nem válaszolt pontosan tudta mire gondol nővére.
Kewo kevés embertől félt és kevés
embert tisztel. Ez a hang, pl. a félelem és a tisztelet keveréke volt csipetnyi haraggal.
-Ti lennétek Kewo tanítványai? –
nevetett az egyik fa lomb koronája.
-Ki vagy?
-Milyen hamari fiatalember! Zen
vagyok…
-Kewo bácsi régi diákja!
-Pontosan! Okos kislány!
-De elárultad öt!
-Nem! Ö árult el engem!
-Túl hamar akartad a tudást de még
nem voltál rá készen! – mondta Gie és vissza emlékezet a régi mesére!
-Nem! Valaha tanított de túl keveset mutatott a tudásából és elhagytam ezért!
-Ö hagyott el téged! Mert meg lestél
egy titltot tekercset! Nem vagy elég türelmes! – suttogta Mie és felhúzta a fej
pántját. Figyelte ellenfelét a látása meg élesedet a sötétben jobban ki vette a
részleteket. Gie követte a példáját.
-Szóval ti vagytok a sárkány szem
ikrek? – nevet nagyot Zen.
-Igen mi! – felelték egyszerre.
-Érdekes lesz a játszma – vigyorog,
és már támad is. A közel harc nem neki kedvezett. A testvérek összhangban
védekeztek és támadtak. Gie a felső testet Mie pedig az alsót.
Zennek nem sok esélye volt az össze szokott csapattal ellen.
-Szóval ezért vagytok híresek? –
morogta Zen miután hátra ugrott. És farkas szemet néz az ikrekkel.
-Nem vagyunk híresek csak eddig még
nem vesztettünk. – felelte Gie. Már támadt is összhang továbbra is töretlen. A
szemük kattant egyet és függőleges vízszintesbe váltott.
-Még két esély - közölte Mie.
-Akkor siessünk! – felelte Gie két
ütés között.
„-Ez így nem jó! Valahogy szét kell
választanom őket!”-gondolkodott Zen.
Földre került. A kis
figyelmetlenségének az ára!
-Fejezd be! – mondta Mie és átadta
a kegyelemdöfés lehetőséget Gienek!
„-Itt az alkalom!”-csillant fel Zen
szeme. De elszámította magát. Mie is támadt bátyja mellet. Egy kunaival a
fejében bukott hanyatt.
-Végre egy méltó ellenfél – morogta
Gie és kihúzta a kunaitt a testből ami, élettelenül feküdt.
-Ja – felelte Mie és vissza rakta a
fegyverét a lábán levő tokba. – Na menjünk!
-És mi lesz vele?
-Nem érdekel ö kereste a halált. –
felelte Mie és indult is. Gie előrébb sietett.
Valami meg mozdult Mie mögött.
-Meg vagy! – csikorogta Zen és kést szorított a lány nyakához miközben magához szorította. Gie lehetett bármilyen
gyors is Miet használta pajzsnak.
-Mit akarsz? – kérdezte a lán
hangja nyugodt volt, bár szemében lángolt a düh.
-Nem is tudom… Legyőzni a sárkány ikreket, megölni a volt mesterem, elvinni a császár lányát az apjához.
-Miből gondolod, hogy nálunk van a
lány?
-Denek értékes csiripelő madár… de
nem lesz alkalmatok, hogy megállítsatok!
Ekkor elkattant valami Mie agyában
és elborította a vörös köd! Mint egy eszeveszett küzdött el törte Zen karját majd
a térdért és addig püfölte a fejét, míg csak egy véres massza nem maradt belőle.
Vörösen izzó szemeit bátyára
emelte.
-Megölöm. – sziszegte és várt. Majd
fel kecmergett a vér tócsábból.
-Tudod, hogy nem teheted előbb
beszéljünk Kewoval.
Mie nem felelt elindult a többiek
után. Gie tudta hogy az is nagy erő feszítés, hogy nem rohanjon. Ez mindenkit
elér egyszer, ha a sárkány szemet viselik.
-Ti vagyok a sárkány
testvérek? – suttogta ijedten Kend. Hátrál, de elbicsaklik a saját társa élettelen testében.
Mieből olyan energia áramlik ki
hirtelen a feszültség tapintható.
-Elárultad a császárt, elárultál
minket és még itt vagy? – csikorogta Mie és minden egyes szónál fenyegetőbbe
vált.
-Az érzéseim irántad akkor is
tiszták! – vinnyogta elvékonyodott hangon.
-De ez engem nem érdekel kicsi Kend!
Csak Gie tudja mi jó nekem – arcán kegyetlen mosoly jelenik meg.
Neki lendül. Kend a következő pillanatban a torkán egy vasmarokkal tér magához.
-Nem érdemled meg a halált –
sziszegte Mie és a torkánál fogva talpra, rángatta a srácot. – élj együtt a bűntudatódal! – köpte és a legközelebbi fához vágta Kendet.
Gie is morgott valamit az orra alá.
-Szét kell válnunk, hogy megöljük a
katonákat – mondta az öcs és megérintette Mie kezét. Mie bólintót és
felrugaszkodtak a lomb ösvényre.
–Állj meg egy percre – negáltak egy
fa vastagabb ágán. – Ezt oda szeretném adni – és előhúz egy láncra fűzött
medaliont. – Már rég oda adtam volna csak mindig elmaradt.
-Köszönöm nagyon szép – forgatta az ujjai közt a kis ékszert nem ábrázolt semmit, és mégis mintha minden lett volna.
-Saját kezűleg készítettem fenyőből
– dicsekszik a lány.
-Menjünk, mielőtt el kapják Kewo
bácsiékat!
-Akkor mire várunk még? – kérdezte
nevetve Mie.
-Erre – felelte Gie és átölelte a
lányt – szeretlek – suttogta a hajzuhatagba. Majd megcsókolta. Mie hozzá bujt.
-Én is.
-Menjünk - mondja halkan Gie.
Kelletlenül elengedte húgát és már ott se volt.
-Maradj életben – suttogta a nagy
semminek Mie.
Ö is elindult a másik irányba.
A két testvér, mint gyilkos árnyék
szépen lassan le öldöste a császár seregét melyet családjuk után, küldtek.
Kewoék elérték az eltűntek erdejét
mikor utol érte őket Mie.
-Hol van Gie? – nézet körbe Ene.
-Majd jön! Menjünk itt még nem
biztonságos! – mondta Mie Keworw sandított. Ebből az öreg tudta valami nincs
rendjén.
A falu teljesen üresen állt.
-Mi történt – nem mutatva érzelmeit
körbe nézett az üres házak közt.
-Hát ennyien maradtunk – sóhajt Nie.
Az élelem raktárban van még egy
kevés tartalék ki húzzuk egy darabig – közölte Kewo, ezzel jelezve, hogy
maradjanak.
Mie elvonult egy régi kis házikóba.
-Mi baja? – csacsogta Ene.
-Gyászol – felelte Nie.
-Az első szerelmét, a testvérét, a
falubelieket, az apját, a pótapját. Mindenkit, aki meg halt. – szomorodott el
Nie és a bezárt ajtóra meredt.
-De hát Gie még él – pislogott a
kislány.
-Nem – sóhajtót Nie és vissza
fordult a tálhoz, amiben a vacsora készült.
-Akkor az ott egy szelem? –
mutatott egy közeledő valamire.
Nie szeme elkerekedett. Gie jött
vissza nagyon csapzott állapotban.
-Hol van Mie? – hangja rekedt volt
de tiszta.
-Ott – mutatták egyszere a nők.
Gie ment húgához. Belép a kis házba félhomály fogadja és egy állo árnyéka.
-Nagyon elkéstem? – borul a nyakába hátulról.
-Igen – szipogta Mie – Csupa vér
vagy!
-Tudom… Zen túlélte a támadást és
meg talált.
-Megölted?
-A végén sikerült – sóhajtotta
fáradtan a fiú.
-Gyere, ellátom a sebeid! – vezette
a fürdő felé.
-Óvatosában! – méltatlankodik Gie. Miközben nővére levette róla a ruhák maradványait.
-Bocsánat mister nyápic! – engedte
el Mie. Erre Gie felkapta és beledobta a medencébe. Mie prüszkölve bukott a felszínre. Gie ráugrott húgára.
-Naa! – kiáltotta ijedtében a
lány.
-Mit félsz csak én vagyok! – nevet
Gie.
-Persze – úszott a medence szélére
Mie és ki kecmergett a vízből és leült a szélére. Kicsavarta hajából a vizet.
Mellé ült Gie
-Bekötözöl?
-Még meg gondolom…
-Ne légy már ilyen!
-Milyen? Te dobtál a vízbe! – mérgelődött Mie és már törölte és kötözte a sebeket.
Gie kedvtelve nézte a lányt
-Mit bámulsz? – kérdezte a vége
felé Mie.
-Téged – felelte a fiú és közelebb
hajolt.
-Mit szeretnél?
-Téged!
Mie nem ellenkezett. Gie hanyatt
döntötte a szeretett nőt, és mint már párszor most is bizonyította a
szerelmét, ami tiltott volt mégis gyönyörű.
Nem sokára meg született Nie fia. Akiről a jóslat szolt. A faluban nem maradtak sokan bár Kend még csatlakozott.
Miután kicsit szétverték elárulta, hogy kényszerítették.
A császári hatalom meg dőlt és
ennek Nie fia ifjabb Shoka volt a vezetője. Öt választották meg vezérnek, de ö
vissza mondta és kért minden falut, legyen békesség, és mindenki legyen a maga
ura és közigazgatásának az ura.
Több falu meg alakult. És a
tünékeny falu ismét beolvadt a fák sűrűjébe, hogy ne lehessen meg találni.
Az eltűnt falu legendává vált, ahol
a sárkány ikrek élt.
Szereplők:
Mie: A sárkányiker lány tagja
Gie: Mie ikertestvére
sárkánytestvér
Nie: Az eltűnt falu dajkája Men
húga
Men: Az eltűnt falu orvosa Nie
nővére
Shoka: Az eltűnt falu vezére
Kewo: öreg ninja az ikrek mestere
Velk: Gazdag úr a nagyvárosból Evik
apja
Evik: Velk fia ifjú hercegjelölt
Ene vőlegénye
Ene: A császár 10. Leánya Evik
jegyese
Kend: Ene hercegnő testőre
Deken: Ene hercegnő testőre
Nat: A császár ágyasa Ene édesanyja
Zen: Kewo volt tanítványa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése