Bevezetés

Mesélek egy helyről, ahol minden kivettet meg találja a helyét. Persze, csak ha meg találja, ahhoz kicsit ninjának is kel lennie.

Nos bemutatom a tünékeny erdő lakóit. A falu most kör-belül 17 erős férfi, 3-4 asszony, és 6-7 gyereke lelket számlál.

Mért van így?

Nos azért mert a férfiak valaha ninják voltak. Bűnük miatt vagy száműzték vagy, elmenekültek a halál, elöl. És itt leltek nyugalomra. Az asszonyok változó létszámba vannak, ez attól függ miket találták meg, vagy hurcolták el. A gyerekek, pedig kidobott, elveszett lurkókból állt.

Történetem főhősei is gyerekek, akiket kidobtak, vagyis a falu dajkája, aki amúgy alig múlt 23éves elhozta őket a faluba megmutatni a vezérnek és ki kérni a véleményét.

-Holnap indulunk a városba, és szétnézek, hátha meg lesznek a szülei. Addig vigyáz rájuk – mondta ki végleges döntését.

Nie persze gondos anya volt. Lefürdette, tisztába rakta és megetette a kis babákat.

-Szerinted menyi idősek? – kíváncsiskodik a falu doktor nője.

-Nem tudom Men – eset gondolkodóba Nie nővére kérdésére mindketten menekültek hazulról, mert nem tudtak elnyomás alatt tovább élni.

-Talán ha 9honaposak – tippel Men

-Lehet – sóhajt Nie és megsimogatja a kislány buksiját.

-Milyen nevet adnál nekik? – ráncolja homlokát Men.

-Mie és Gie – mosolyodott el kedvesen Nie.

-Találó – kuncog a nővér.

A napok teltek de a csöppségekért senki nem jött. Mie és Gie viszont szépen növekedtek.

Amint tudtak járni és beszélni az öreg Kewo kezelésbe, vette őket és megtanította nekik a legfontosabb alapokat. Így már 6 éves korukra kitűnő ninja tanítványoknak mondhatta el a falu vezetője Shoka.

-Gratulálok! – rázott kezet az ikrekkel miután meg kapták a falu jelvényét a fejkendőjükre.