4. fejezet

Ezek után Mie nem látta két alacsony rangú ninját de a szorongás nem múlt el. A három nap lejárt és a negyedik nap hajnalán érkezett meg Gie.

-Mi történt veled? – kérdezte kétségbe esetten Mie látva testvére állapotát. Gie több sebből vérzett és sok zúzódás volt rajta.

-Visszafelé meg támadtak eltereltem a figyelmet Nieröl és Kewo bácsiról hogy meg tudjanak lépni! Shoka meghalt, Nie pedig állapotos tőle. – suttogta Gie.

Mie meglepődött, de most nem a kérdéseké az idő. Bevitte öcsét a fürdőbe. Le vetkőztette és lefürdette.

-Rég nem fürödtünk így! – mosolyog fáradtan Gie – Gyönyörű vagy! – nézett végig meztelen nővérét.

-Ne pazarold az erődet! – felelte elpirulva Mie – És nem merj nekem meghalni, mert meg verlek! – tette hozzá leplezve zavarát. Miután mindketten tiszták és Gie sebbei kimosva jött a kötözés.

-Ne mocorogj! – morgott Mie.

-Bocs, de fáj! – háborgott a sérült.

-Kellet neked tűpárnát csinálni magadból!

-Nem direkt volt! – védekezett Gie. Hanyatt dőlt a kis szobában.

-Mesélj mi volt otthon – kérte Mie befejezvén a kötözést és Gie mellé feküdt szorosan.

-Hol kezdjem?

-Mi volt mikor haza értél? Részletesen!

-Mikor megérkeztem ép Shokat helyezték örök nyugalomra a romváros szélén. Nienek nagy pocakja volt és temetés után ki derült a baba apja Shoka. Megkérdeztem mi volt, míg távol voltam erre azt hitték, hogy meghaltál. Estére sikerült meg magyarázni, hogy még élsz és itt vagy.

-Hogy halt megy Shoka?

-A császár katonái megtámadták hazafelé jövet tudod sose titkolta, hogy ki ö és ebből lett a baj.

-Mért? Kegyetlenek de mégis miért?

-Erre van egy legenda – szolt Kewo kilépve a szoba árnyékából.

Mie felpattant és az öreg nyakába landolt. Motyogott valamit, amit csak Kewo értett meg.

-Igen én – felelte. Meg simogatta a lány kócos haját és leült az iker elé ült kíváncsian. – Akkor mesélek:

Régen még Shoka apja Shan volt a falu vezére és ekkortájt jósolták meg a császárnak hogy egy eltiport és eltűnt falu, aki a császár törvénytelen fia követelni fogja a trónt. Mivel ez a leírás igaz volt Shonra. Így a császár elpusztított a falut ezzel meg pecsételve sorsát. Shan ugyan nem de Shoka lázadt volna és ez igaz még három gyermekre, akik közül kettő előttem ül.

-Hogy? – lepődőt meg Mie.

-Fény derült a születésetek titkára. A császár akkor volt azon falu közelében mely édesanyátok szülő városa volt és a fiatal nő meg tetszett a császárnak magáévá tette. Az asszony szégyenében a gyermekekkel elmenekült volna de férje nem engedte. A császár eljött érte majd egy évvel később. A nő mielőtt el vitték volna férjére bízta a két kis csöppséget. A férfi pénz híján ki rakta az eltűnt falu határában az erdőben, hogy az állatok felfalják a fattyakat. Akikről évekkel később derült csak ki hogy az asszonya nem hűtlen hanem erőszak áldozata lett és a gyerekek, pedig a férjtől származnak. Ezután derült ki, vagyis ki deritettem hogy az ö gyermekei voltak vér szerint.

-Még él az az ember?

-Nem a halálos ágyánál mondta el mindezt. – Amúgy Shoka fivére volt. Nagyon örült hogy éltek.

-Szóval rólunk szol a legenda? – heveskedik Gie.

-Nem biztos – torkolta le Kewo. – Amúgy mint kiderült Az édesanyátoknak van egy leánya, akinaz udvarban van és a 10. hercegnőként ismeretes.

-Ene – suttogta Mie

-Mi baj? – pislog Gie.

-Itt van a húgunk. Ene a neve és nagyon aranyos, talán ha 14 éves lehet.

-Neked agyadra ment a sok infó?

-Nem!

-Tényleg mintha hallottam volna valami hasonlót.

-Te ki hallgattál minket? – háborodik fel Mie.

-Igen, mert eddig velem fürödtél most meg azzal az Enevel ezért mérges voltam…

-Vagyis féltékeny – javítja ki Kewo.

-Akkor az… és ki hallgattam a beszélgetést.

Mie nem válaszolt de agya tovább kattogtat.

-Ha Kewo bácsi itt van akkor hol, van Nie mama?

-Jó kérdés! – nevet a jól ismert hang fáradtan.

Az ikrek már ugrót is és a kismama hátrált.

-Vigyázatok a baba!

-Bocsi - szabászatot Gie.

-Örülök hogy egyben vagy – mosolyog Miere.

-És a falu többi lakója?

-Meg haltak – felelte szomorúan Kewo.

-Mért? Hogyan?

-Mikor Gie feltartotta a katonákat és össze verték aztán tovább mentek mikor megtalálták a falut le mészároltak mindenkit – sóhajt Kewo.

Mie lehajtott fejel tovább gondolkodott. Él az igazi anja lehet, hogy van egy féltestvére és most lesz egy unokatestvére ráadásul Nietől.

-Min gondolkodol? – kérdezi rosszat sejtve Gie.

-Szabadítsuk ki anyut és szöktessük meg Enét – lelkesedik Mie.

-Tessék? – kapta fel a fejét Nie.

-Te meg zakkantál míg nem voltam itthon?

-A gyerek agya jol forog – mormolja Kewo – Hajlam a tervet!

-A terv – csillant fel Mie szeme – Egyelőre annyi hogy rá vegyük Velk urat menyünk a császári palotába mint régen volt szokás amiről még Men mesélt. És ha megkerestük anyut, és ha minden sikerül elmegyünk a romvároshoz. Ott biztonságos, de még be kell venni Dekent és Kendet.

-Minek?

-Ha jól hallgatóztál tudnod kéne Ene ragaszkodik hozzájuk. Deken a szeretője. – morogta Mie –Ha már a császári palotába vagyunk meglátjuk mi lesz mert két lehetőség van vagy onnan lépunk meg vagy innen mikor vissza jöttünk.

-Megvalósítás?

-Először is bejelentünk téged, mint mesterünket utána követjük a tervet.

-Velem mi lesz? – szólalt meg csendesen Nie.

-A te létezésed nem fontos Velk úrnak viszont a konyhafőnök szeretettel fog várni és mindenki segítségedre lesz, mert kismama vagy. – mosolyodott el Mie. Az amúgy rideg arc és a régi gyermeki csalafintaság suhant át rajta.

Délután Velk fogadta a ninjákat.

-Mit szeretnétek? – hangja kemény volt nézése mérges.

-Az úr többször említette hogy szívesen megismerné mesterünk – felelte Gie.

-Neked hangod se halljam késtél egy teljes napot!

-Sajnálom nagyúr – jelent meg Kewo – A fiú miattam késett engem győzködőt hogy jöjjek el. Én vagyok a mesterük – tette kezét a két borzos üstökre.

-Értem – mosolyodott el végre Velk úr – Így már érthető. Egy jó mester meggyőzésért már nem olyan vészes a késés – bólogat az öreg – Kérem, meséljen tanítványairól itt jól végzik a dolgukat, de nem mondanak sok mindent, és aki idehozta őket nem mondott semmit.

-Könnyen és gyorsan tanulnak – felelte tömören Kewo.

-Szóval nem mond semmit a technikájukról? – nevet fel – Megértem én se adnám ki az ilyen nagy titkokat, de térjünk a lényegre mi az igazi szándéka hogy ide jött?

-Szeretném látni menyit puhultak az alatt az egy év alatt mert ha jól sejtem nem gyakoroltak. – itt szúrós pillantást vetet az ikrekre, akik lassan el sunnyogtak.

-Rendben de kérem, meséljen majd milyen egy ninja élete mostanában a béke idejében?

-Amikor óhajtja - bólint Kewo – A gyerekek említetek hogy fiának talált feleséget. Gratulálok – érzelem mentessége meglepő mégis bizalom gerjesztő.

-Igen a császár 10. Leánya hajlandó hozzámenni Evikhez.

-És a nagyúr már járt a császárnál leróni köszönetét?

-Miért kellene?

-Leróni a köszöntetett egy apának ki féltet gyermekét hozzáadja fiához. És talán bemutatni hogy igenis méltó az ifjú a kegyeltségre! Ne vegye sértésnek régi szokás egy öreg harcostól, nem kell figyelnie rám.

-De igaza van! Ha ez egy régi hagyomány akkor fel elevenítjük! Megmutatom a császárnak, hogy igenis hagyomány és császár tisztelők vagyunk! – lelkesedet az öregúr. Tapsolt és belépet egy írnok – levelet küldök a császárnak – Velk csak úgy sugárzott - Jó öreg maradj és mesélj még a régi szokásokról – marasztalta Kewot – Ti, pedig menjetek a dolgotokra – küldte el Miet és Giet. Azok bólintottak és köddé váltak.

-Jól megy az öregnek – vigyorog Gie.

-Ja de most Nie jön - sóhajt Mie. Már érezte milyen nehéz ez a terv valóságba átvitele.

A konyhán szívesen látták a fiatalasszonyt. Már aznap kapott ágyat munkát.

-Köszönöm – hálálkodott a konyha főnöknek.

-Nem tesz semmit hisz, aki kitesz az utcára egy kismamát az a legmocskosabb féreg. – felelte elérzékenyülten a konyha fö – Örülök, hogy tudok segíteni – sipogta a nagydarab ember. Nie mosolyogva adott egy zsebkendőt az új főnökének.