Este
nagy flanccal megérkezett a
császár küldöttei a hercegnővel.
-A fiam – mutatja be Velk úr
a puccba öltözött fiát.
-Üdvözlöm – köszöntötte
a díszes társaság vezetője –Bemutatom a császár
tizedik leányát Ene hercegnőt. – a
kislány szintúgy roskadozott a giccses cuccoktól.
Holt unalmas volt az
egész ceremónia és a bevonulás.
-Te, én kíváncsi vagyok
a hercegnőre. – suttogta Mie
-Azért óvatosan húgi más
ninják jelenlétét is érzem – súgta vissza Gie – Menj, nézd meg én
addig vigyázok az úrfira.
Mie egy
nagyon giccses szobába került és ott ült egy vékony nagyon szép
fiatal lány.
-Bocsánat
– szabadkozott Mie és ment is kifele.
-Semmi gond – csipogta a lányka –
Kérlek maradj! – szipogta.
-Mi történt?
– húzta be maga után az ajtót.
-Te vagy
az első nő akit itt látok, kérlek maradj!
Mie meglepetten beljebb sétált.
-Pedig legalább tízen vannak.
-Hol?
-A konyhán a kertben – felelte
teljesen természetesen.
-De te akkor mért vagy itt?
-Én kíváncsi vagyok amúgy a vőlegényéhez tartozom.
-Mi? – lepődik meg a
hölgyike.
-Nem mi, hanem: tessék. A testőre
vagyok.
-Te? – végig mérte és hát a látvány
elég bizarr: kusza hosszú haj vékony, törékeny test szakadt több helyen
foltozott cuccuk.
-Igen – húzta ki magát
Mie – Én és a testvérem, aki most is figyeli a vacsorát.
-De nem láttalak titeket a
bemutatáson!
-Az jó. Azt hittem szem előtt
maradtunk.
-Mért rejtőztök?
-Mert nem… -
Mie közeledő lépteket hall, nem túl barátságos aurával.
Be húzódik az ajtó melletti falhoz, pont takarásba.
-Mi az?
A lány csendre inti
a hercegnőt. Nyílik az ajtó és belép egy férfi mit sem sejtve.
-Ene kis… - ekkor Mie üt, és
ájultan hanyatlik a földre a jövevény.
-Mit csináltál? – jajdul fel a kis
lány – Ö az egyik testöröm.
-Bocsánat mindjárt felkeltem.
Lehajolt, nagy levegőt vett
és kifújta. A levegő lehűl és a leütött is eszmél, bár egy
kis rázás kel még neki.
-Mit keres itt és ki maga! – támad
azonnal.
-Nyugalom - szol közbe Ene.
-Evik úr egyik szolgája vagyok, és
azért küldtek fel, hogy szóljak a kis asszonyt már várják. – hadarta Mie és már
ment is kifele.
A plafonon össze találkoznak a
testvérek.
-Na volt valami érdekes? – kérdi
Gie. Alattuk vígan folyik a vacsora.
-Semmi extra. Amúgy a mi
kis hercegnőnket is ninják védik csak nagyon képzetlenek tűnnek. Az
egyiket simán le ütöttem a másik, pedig nagyon rosszul bujt el.
-Tudod, hogy nem mi vagyunk a
legjobbak Kewo bácsi is mondta hogy ezek csak a legrégebbi tanok. Azóta biztos
vannak újabbak jobbak.
-Meg néznéd őket te is látnád –
morgott Mie és neki dől egy oszlopnak.
-Jól van na ne morogj. – mosolyog
kedélyesen Gie és átöleli húgát.
-Ott jön a tyúkica és nyál gombóca
– morog Mie és fejével az ajtó felé bök.
És tényleg ott jött a párocska
teljes pompába.
Az est már csak unalmasan telt De
végre vége az egész pucc parádénak.
-Úgy unatkozom – morogta Mie. Evik
úr szobájába állt a falnak támaszkodva.
-Menjetek kifele egyedül akarok
lenni! – kelt ki magából Evik. Gie megvetően rápillantott a kis fiúra
megrántotta a vállát. Kiterelte húgát mielőtt vissza szolt volna. Végre
becsukódott mögöttük az ajtó és friss levegő jutott a tüdejükbe.
-Jöhet egy menet? – kérdezte az
udvar felé tartva Gie
-Tőlem – vigyorodott el a lány és
már nagyobb sebességre kapcsoltak.
Ki érve az udvarra vezető lépcsőnél
két alak ücsörgött.
-Kik vagytok? – kiált rájuk az
egyik.
-Velk úr szolgálatában állunk –
felelte Gie – És ti?
-Mi Ene úrnő biztonságáért
felelünk, ezért nem mehettek most a kertbe.
-A kisasszony egyedül szeretne
lenni! – tette hozzá a másik kiben Mie felismerte az akit le ütött. Felöltötte
a ragadozó mosolyát.
-Na de kérem – kacérkodott és
közelebb vonaglott. –Kérem – pislogott, tudta hogy öccse elbánik a két fiúval
hát köddé vált.
-Hova lett? – kapkodták a fejüket.
Gie felkacagott.
-Mie szereti ezt – vigyorodik el ö
is. Indul húga keresésére.
-Hé! Azt mondtam: nem mehetsz!
-Nem tud érdekelni mit mondasz!
Nekem most meccsem van. – ott hagyja a két hőbörgőt. Kezdődik a
bújócska-bunyócska.
Mie hamar rátalál a hercegnőre,
akihez némán közeledik.
-Mit keres itt? A testőrei aggodnak
önért.
-Jaj! – kiáltott fel – Úgy
megijesztettél! – mondta kedélyesen mikor felismerte a jövevényt. – Ne félts jó
ninják diplomások, és jól végzik a dolgukat – mosolyog kedvesen a kislány.
-Ahhoz képest simán le ütöttem az
egyiket.
-Kend volt ki nagyon félt hisz a
húgára emlékeztettem, aki meg halt.
-A másik ép a bátyám kereste de
mindig elment mellette.
-A bátya ninja?
-Mért?
-Mert Deken mikor belépet a házba,
megérezte az erőtöket és nagyon megijedt.
-Nagyon gyengék. Honnan valósiak?
-Nem tudom valamilyen rejtett
faluból valósiak ahol ninjákat nevelnek. Csak az biztos hogy rám jól vigyáznak.
-Akkor eddig nem akarták megölni – fújt
egyet Mie – Csoda hogy eddig életben maradt. Tuti a legsilányabb suliból
kerültek ki.
-Na de kérem!
-De ha egyszer a legegyszerűbb
trükktől meglepődnek. – tárta szét a kezét majd gyorsan a fák felé fordult – Ha
igaz ninja harcot akar látni akkor meg kaphatja most jön az öcsém és bemutatjuk
mi az igazán látványos. Csak kérem ne mondja el senkinek.
-Mit?
-Amit itt látni fog tudja ez a mi
kis szórakozásunk az unalmas napokban. Mivel nem önszántunkból vagyunk itt. De
kell a pénz – morogta erre Gie kirobban a fák közül.
-Meg vagy! – kiáltotta vidáman.
-Azt te csak hiszed! – nevet Mie és
már össze is csaptak! Először test test ellen majd elkezdődött a harc az idővel
ki tud több pecsétet és nagyobb dolgot meg idézni. Gie elkiáltotta magát:
-Víz sárkány!
-Föld gólem! – hívta elő a maga
pecsétjét Mie
A két elemi szörny össze csapot.
Mindenhol sár.
-Szerintem itt hagyjuk abba –
lihegte Mie
-Ki egyezek egy döntetlenben!
-Rendben – bólintott a lány. Körbe
néz.
-Ez aztán a harc! – lelkendezik Ene
nem foglalkozva azzal, hogy csupa kosz lett. –Mért hagytátok abba?
-Mert így nem mehet be. – mutat a
ruháira Mie. – Na jöjjön ha nem veti meg a cseléd fürdőt – és már húzta maga
után.
-Mi a cseléd fürdő?
-Igen nekem csak oda van bejárásom.
Magát sem engedik be most az úriba csak nézzen végig magán. Hiába magyaráznánk
kicsoda micsoda. – Mie gondolat menetében volt igazság. – És hogy magyarázná
meg? El eset? Ától nem lesz ennyire sáros az ember főleg úgy hogy nem is esett
napok óta! – magyarázta menet közbe.
-Na én mentem – szol oda Gie és
eltűnik.
-Hova lett?
-Elment fürdeni aztán elintézi az
őreit vagyis a ninja utánzatokat – von vállat Mie.
Ene csak tátogni tudott.
A fürdőbe jó meleg volt. A víz is
kellemes hőmérsékletű. Mie levakarta Enéről a szutykot. A hercegnő meglepetten nézi
a másikat milyen jól néz ki.
-Gyönyörű a bőröd! – érinti meg a
selymes hátat.
Mie bele pirul a bókba.
-De sose lesz férjem – horgasztotta
le a fejét.
-Mért, hisz szép vagy és nem kell
érdekből férjhez menned.
-A testvérem nem engedne senkihez,
és a félszememre vak vagyok – érinti meg a kötést, amit azóta is hord a
fejkendője alatt. Keserűen lemosolyodik.
-Az még nem ok a szomorgásra! –
cirógatja meg az arcát Ene – meg nézhetem?
-Ne – húzta el a fejét Mie – Hogy
értetted az érdek házasságot? – terelte a témát.
-Apám a császár – sóhajt Ene –
Igazából két lánya van a törvényes feleségétől, és nem tizenkettő. – szemében
könny csillan – Én a tizedik vagyok, a legkisebb és az utolsó ágyasától
származok.
-És ez mért baj?
-Én nem akarok Evikhez hozzámenni,
mert már van szerelmem, és ha anyám el tudót volna rejteni, nem lennék most
itt.
-Elrejteni?
-Ha nem találnak meg, nem lennék
itt.
-Nem értem mért rossz? Gazdagság és
pompa Mindig ehetsz.
-De én nem akarom ezt, szabályok
szerint élni, és nem lehetek azzal, akivel szeretnék – Ene sírva vetette magát
Mie karjaiba.
-Na ne sírjon – csitította.
Átölelte és dúdolni kezdte Nie egyik altató dalát. Ene lassan meg nyugodott.
-Hány éves?
-Tizennégy – szipogta a kislány.
-Nagyon fiatal vagy még a
házassághoz – bólintott Mie – De itt az én véleményem nem számít. Én egy árva
ninja vagyok, szülök és múlt nélkül – mosolygott együttérzésen. – Szabad tudni
ki a szerelme?
Ene bólintott és a füléhez hajolt.
-Deken a testöröm – suttogta.
Mie bólintott és komoly mosolya
bizalommal töltötte el a hercegnőt.
-Nem mondom el senkinek. Kérem a
miénket, se mondja el a miénket.
-Nem kotyogok – fogatozott a
kislány.
-Menjünk, mert magáért már biztos
aggodnak – váltott hangnemet Mie – Köszönöm a bizalmat – kacsint Enére.
A hercegnő boldogan tért vissza a
hálótermébe. Sok mindent tanút az este és talált egy megbízható embert, akibe
valami meg magyarázhatatlanoknál fogva meg bizott.
Másnap reggel bejelentették, hogy a
hercegnő két hónapig marad. A Késés miatt így egyensúlyozzák hogy nem értek ide
időbe habár csak fél évet késtek, de maradnak. Persze az indok nem más, mint
hogy a hercegnő megszokja a környezetet.
-Hé Mie! Ha két hónap múlva lesz az
esküvő akkor lassan egy éve, vagyunk itt. Shoka még mindig nem üzent – morogta
Gie a plafonon csüngve.
-Nyugi öcsi, ha ránk már nem lesz
szükség haza megyünk és Nie biztos vár ránk! – borzolja meg Gie haját, aki erre
leugrik a földre.
-Szerintem valami baj van otthon –
közölte egyszerűen.
-Nem mehetünk még! – fújt Mie.
-Meg akarom nézni, azt hogy mi a
baj! Értsd meg!
-Én megértem de nem mehetsz
egyedül! – tárta szét a kezét Mie.
-Hugi, ha emlékszel egy nap alatt
itt voltunk, szóval ha nagy gáz, van két-három nap alatt megjárom.
-Itt akarsz hagyni?
-Csak három napról lenne szó az
öreg Valek biztos megérti – próbálkozik Gie
-Rendben megkérdezhetjük – adta be
a derekát Mie.
Valek úr tényleg megértő.
-Jól van megengedem a három napot –
egyezett bele.
-Köszönöm uram – hajtott fejet Gie.
Mie is meg hajolt bár nem olyan
lelkesen, mint fivére.
Ki keveredtek a nagy teremből
-Nem örülök hogy egyedül mész!
-Vigyázok magamra – mosolygott Gie
– Te is tedd azt és tartsd távol magadtól azt a két müninját imádnak utánad
koslatni.
-Ne ahogy emiatt inkább siess! –
nógatta Mie
-Akkor három nap és itt vagyok! –
ölelte meg a húgát és búcsút intett.
Sose voltak külön teljesen eddig.
Az ikrek most először vált szét hosszabb időre. Igaz hogy járták a maguk útját
mégis tudták mit csinál a másik.
Mie nagyon egyedül érezte magát. Ki
ment a kertbe és egy terebélyes fa alatt átölelte magát. Átragadt rá is az a
maró kétség hogy valami nincs rendben!
Ene kint sétált Evikel aki tette a
szépet.
Mie felugrott a fakorona rejtekébe
mikor arra vette az irányt a párocska. A fán eszébe jutottak régi elfelednetek
hitt emlékek, amikor Gievel még rosszcsontok voltak és a nagyobbak orra alá
borsot törtek.
Neki dőlt a fő ágnak és
gondolataiba mélyedt. Tisztán hallott minden hangot, ahogy a fiatalúr adja a
szépfiút és sok sületlenséget össze hord na meg a hercegnő feszült nevetése és
valami közelit.
-Mit akartok? – kérdezte az ágakat.
A műninják elő bújtak.
-Hol van a másik?
-Közöd?
-Mikor ide jöttünk a bolondját
járattátok, velem most meg fizettek! – morogta Deken.
Mie sóhajtót – Teleport - motyogta
és eltűnt.
-Hova lett? – kiált a másik.
-Ez biztos valami trükk!
-Most én kérdezem, hogy kik vagytok
és talán én is elmondom nevem. – szolt a lombkorona.
-Kend vagyok a fővárosba tanultam a
ninja képzőbe.
-Látszik - nevetett a lomb
-Mit csinálsz? – mérgelődik Deken
-Bölcsen dönt – mennydörgi a fa.
-Rendben. Denek vagyok és a
császári palotában tanultam testőrséget – felelte a lombnak.
-Köszönöm – mosolyog Mie egy fölső
vékony ágon állva.
-Hogy kerülsz oda – kérdezte Deken.
-Ez felső oktatás nem neked való. –
felelte Mie.
-Jó, de most amit ígértél! –
kiáltotta Kend – Ki vagy?
-Mie vagyok az Eltűnt falu egyik
diplomás ninjája – mutatott a fejpántjára – Na meg régi tudás birtokosa –
hajtót fejet színpadiasan.
-Honnan való? – pislogott Kend.
-Az a falu nem létezik évtizedek
óta a császár parancsára megsemmisítetek! – háborodik fel Deken.
Mie csak mosolyog.
-Mért hazudsz? – károg Deken
-Nem hazudik – torkolja le Kend.
-Persze honnan tudod?
-Higyj a társadnak különben sose
leszel jó csapat tag és jó ninja – idézte Kewo bácsi sűrűn hajtogatót szabályai
közül egyet Mie.
-Honnan tudod ezeket? Ez felsőfokú
ninja képzés.
-Nekem ezt alapfokon kellet
megtanulnom – vont vállat a lány. – Menni kell – sóhajt Mie és már el is tűnt. A
két ninja csak pislogót.
-Hol voltál? – förmed rá Evik.
-Volt egy kis elintézni valóm a
hercegnő ninjáival de sikerült gond nélkül elsimítani – hajol meg a pár előtt
Mie és már el is tűnt.
-Ezek a testőrök – vigyorodik el
kényszeredetten Evik és be kísérte jegyesét az ebédlőbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése